Nagyon rég nem írtam ide. Ez az átka, ha az ember lánya több blogot vezet. Ma egy igazán személyes témával fordulok hozzátok, ami remélem segít benneteket az elindulásban, ha esetleg hasonló szituációban vagytok érintettek.

Minden pár életében eljön egyszer az a bizonyos pont, amikor minden a feje tetejére áll, amikor már lanyhul az a bizonyos tűz, és kicsit ellaposodik a kapcsolat. Felemésztenek a hétköznapok, már nincsenek várva várt randevúk, és a kedvest egyre többet látod a hétköznapi szerepekben, és az ehhez passzoló lazább viseletben. A férfi egy gatyában nézi naphosszat a tv-t, míg a feleség, barátnő a háziasszony szerepében tündököl. Már kevésbé  vagyunk ilyenkor toleránsak, és kezdenek idegesíteni a másik szokásai. Hisztizünk egy le nem hajtott wc ülőke miatt, vagy nehezen viseljük, hogy a párunk reggel a harmadik kávéjáig teljesen antiszociális, és még  A visszatérő című film morcos macija is kedvesebb nála. Ha hangot adunk nem tetszésünknek, akkor jön a bonyodalom, és már kész is a jó kis csetepaté, megspékelve némi ocsmány odamondogatással, ami aztán tüskét hagy a partner lelkében. A veszekedések sűrűsödnek, a szex laposodik, és ritkább lesz.

Sokunknak ismerős ez a folyamat, ami egy tökéletesnek vélt kapcsolat leépüléséhez vezet. Biztos vagyok benne, vagy átéltetek már hasonlót, vagy tapasztalhattátok ismerős körökben. Ilyenkor nagyon egyszerű a feladat: vagy felrúgunk mindent, és a könnyebb utat választva kihátrálunk, menekülünk, vagy vesszük a fáradtságot, és megmentjük azt a kapcsolatot, ami még nem is olyan rég oly mesésen tündökölt. Persze ez energiát igényel, türelmet, szeretetet, és az egónk legyőzését. Le kell ülni, és átrágni, hogy vajon hol, és mit rontottunk el, ki miben hajlandó kompromisszumot kötni. Ez a befektetett energia mindig megtérül, és minden egyes ilyen konfliktustól erősebb lesz a kapcsolat.

Általában ilyenkor szokott a szex kapcsán felmerülni a swinger iránti igény, mint a probléma orvoslásának eszköze. Ez akár jól is elsülhet, de csak is akkor, ha sikerül megalkotni a mindkettőtök által elfogadható szabályokat, és ha az egyéb dolgokat is sikerül rendbe tenni. Mert, ha otthon nincs rendben minden, ha az a nő, vagy férfi nem érzi magát biztonságban, szeretve magát abban a kapcsolatban, akkor veszett fejsze….

Én az egyik kapcsolatomban elkövettem azt a hibát, hogy felajánlottam a swingerezést, de olyan formában, ami számomra nem okozott örömöt. A sérelmek így csak halmozódtak, még végül ráment a kapcsolat. Persze nem bánom, mert akkor nem találkozhattam volna a legcsodálatosabb emberrel, akit valaha ismertem. Tele van hibával, de hát kinek nincs?! Senki sem tökéletes. Vannak viták, veszekedések, haragszom rád, meg ilyenek, de mégis ott él a kép bennem, amikor megismertem, és azok a boldog, örömteli órák. Viszont már nálunk is felvetődött a swinger iránti igény, hiszen szólóként anno mindketten szívesen kluboztunk. Én a magam részéről nem is annyira vettem ezt észre, de a saját bőrömön érzem, hogy valami hiányzik. Egyik vitánk alkalmával ki is ugrott a szög a zsákból, és a kedvesem előállt a felmerült igényekkel. Nem sokkolt a hír, hiszen a lelkem mélyén tudtam jól. Leültem hát vele beszélgetni erről, nyitottam a téma felé, ám az előző kapcsolatomból okulva sokkal óvatosabban fogalmazva, és nem meghunyászkodva, mindenre fejet hajtva. Persze nálunk nehezíti a dolgot, hogy a rengeteg munka nehezen ad klubozásra alkalmat, és a magánéletünket sem szeretnénk erre áldozni. Abban maximálisan egyet is értettünk, hogy itthon semmiképp, csak is klub kereteken belül.

Azóta kissé jegeltük a témát, és most került újra szóba a dolog, mivel nem történt érdemben előrelépés. Maximálisan bízom a páromban, és szeretem  benne, hogy elfogadja a dologgal kapcsolatos félelmeimet, vagy nevezzük inkább kritériumoknak. Mielőtt bárki nagylelkűen ajánlkozna, köszönjük szépen, de határozott elképzeléseink vannak, és jelentkezőből már így sincs hiány, és inkább spontánabban szeretnénk elindulni közös swingeres utunkon.  

A kezdő, újdonsült swingerektől mindig megkérdezem, hogy melyikük volt az ötletgazda, illetve azt is, hogy mi vezérelte őket. Sokan sokféle sztorikat mesélnek. Ám, ha egy kapcsolat megmentése a cél, akkor mindig óva intem őket, hogy ezzel csak akkor fog sikerülni, ha rendelkeznek a maximális bizalommal a társuk felé, és ha az otthoni problémákat is tudják orvosolni. Nagyon fontos, hogy a partner magabiztos legyen mellettünk, ne frusztrált. Érezze magát szépnek és vonzónak. Sajnos, ha  a lelkében nincs minden rendben, akkor az a klubos magatartásán is látszódni fog. Nehezebb lesz így partnert is találni, és komoly sérülést okozhat az „arénában”.

Én bevallom őszintén, de el ne mondjátok senkinek: picit izgulok. Pedig számos swinger élmény van a hátam mögött a gyakorlatban, elméleti síkon pedig már doktorálhatnék, amennyi sztorit hallottam, láttam. Ugyanaz az izgalom, az a repdeső pillangó hadjárat verdes a pocakomban, mint amikor randira készültem a szerelmemmel. Hiszen ez most egy teljesen új dolog lesz. Egy olyan emberrel, akit igazán szeretek, aki mindennél fontosabb nekem. A kapcsolatunk elején kipróbáltuk ugyan két alkalommal, de akkor egyöntetűen el is álltunk a folytatástól. De egy pár hónapos kapcsolaton még nem is volt mit színesíteni. Ám sajnos idővel a színek fakulnak, és rajtunk múlik, hogy engedjük elkopni, vagy újra színezzük életünk lapjait.

Remélem, hamarosan beszámolhatok nektek, az első élményeimről is. Addig is törelmeteket kérem. Pusszantós