Nagyon rég nem írtam ide. Ez az átka, ha az ember lánya több blogot vezet. Ma egy igazán személyes témával fordulok hozzátok, ami remélem segít benneteket az elindulásban, ha esetleg hasonló szituációban vagytok érintettek.

Minden pár életében eljön egyszer az a bizonyos pont, amikor minden a feje tetejére áll, amikor már lanyhul az a bizonyos tűz, és kicsit ellaposodik a kapcsolat. Felemésztenek a hétköznapok, már nincsenek várva várt randevúk, és a kedvest egyre többet látod a hétköznapi szerepekben, és az ehhez passzoló lazább viseletben. A férfi egy gatyában nézi naphosszat a tv-t, míg a feleség, barátnő a háziasszony szerepében tündököl. Már kevésbé  vagyunk ilyenkor toleránsak, és kezdenek idegesíteni a másik szokásai. Hisztizünk egy le nem hajtott wc ülőke miatt, vagy nehezen viseljük, hogy a párunk reggel a harmadik kávéjáig teljesen antiszociális, és még  A visszatérő című film morcos macija is kedvesebb nála. Ha hangot adunk nem tetszésünknek, akkor jön a bonyodalom, és már kész is a jó kis csetepaté, megspékelve némi ocsmány odamondogatással, ami aztán tüskét hagy a partner lelkében. A veszekedések sűrűsödnek, a szex laposodik, és ritkább lesz.

Sokunknak ismerős ez a folyamat, ami egy tökéletesnek vélt kapcsolat leépüléséhez vezet. Biztos vagyok benne, vagy átéltetek már hasonlót, vagy tapasztalhattátok ismerős körökben. Ilyenkor nagyon egyszerű a feladat: vagy felrúgunk mindent, és a könnyebb utat választva kihátrálunk, menekülünk, vagy vesszük a fáradtságot, és megmentjük azt a kapcsolatot, ami még nem is olyan rég oly mesésen tündökölt. Persze ez energiát igényel, türelmet, szeretetet, és az egónk legyőzését. Le kell ülni, és átrágni, hogy vajon hol, és mit rontottunk el, ki miben hajlandó kompromisszumot kötni. Ez a befektetett energia mindig megtérül, és minden egyes ilyen konfliktustól erősebb lesz a kapcsolat.

Általában ilyenkor szokott a szex kapcsán felmerülni a swinger iránti igény, mint a probléma orvoslásának eszköze. Ez akár jól is elsülhet, de csak is akkor, ha sikerül megalkotni a mindkettőtök által elfogadható szabályokat, és ha az egyéb dolgokat is sikerül rendbe tenni. Mert, ha otthon nincs rendben minden, ha az a nő, vagy férfi nem érzi magát biztonságban, szeretve magát abban a kapcsolatban, akkor veszett fejsze….

Én az egyik kapcsolatomban elkövettem azt a hibát, hogy felajánlottam a swingerezést, de olyan formában, ami számomra nem okozott örömöt. A sérelmek így csak halmozódtak, még végül ráment a kapcsolat. Persze nem bánom, mert akkor nem találkozhattam volna a legcsodálatosabb emberrel, akit valaha ismertem. Tele van hibával, de hát kinek nincs?! Senki sem tökéletes. Vannak viták, veszekedések, haragszom rád, meg ilyenek, de mégis ott él a kép bennem, amikor megismertem, és azok a boldog, örömteli órák. Viszont már nálunk is felvetődött a swinger iránti igény, hiszen szólóként anno mindketten szívesen kluboztunk. Én a magam részéről nem is annyira vettem ezt észre, de a saját bőrömön érzem, hogy valami hiányzik. Egyik vitánk alkalmával ki is ugrott a szög a zsákból, és a kedvesem előállt a felmerült igényekkel. Nem sokkolt a hír, hiszen a lelkem mélyén tudtam jól. Leültem hát vele beszélgetni erről, nyitottam a téma felé, ám az előző kapcsolatomból okulva sokkal óvatosabban fogalmazva, és nem meghunyászkodva, mindenre fejet hajtva. Persze nálunk nehezíti a dolgot, hogy a rengeteg munka nehezen ad klubozásra alkalmat, és a magánéletünket sem szeretnénk erre áldozni. Abban maximálisan egyet is értettünk, hogy itthon semmiképp, csak is klub kereteken belül.

Azóta kissé jegeltük a témát, és most került újra szóba a dolog, mivel nem történt érdemben előrelépés. Maximálisan bízom a páromban, és szeretem  benne, hogy elfogadja a dologgal kapcsolatos félelmeimet, vagy nevezzük inkább kritériumoknak. Mielőtt bárki nagylelkűen ajánlkozna, köszönjük szépen, de határozott elképzeléseink vannak, és jelentkezőből már így sincs hiány, és inkább spontánabban szeretnénk elindulni közös swingeres utunkon.  

A kezdő, újdonsült swingerektől mindig megkérdezem, hogy melyikük volt az ötletgazda, illetve azt is, hogy mi vezérelte őket. Sokan sokféle sztorikat mesélnek. Ám, ha egy kapcsolat megmentése a cél, akkor mindig óva intem őket, hogy ezzel csak akkor fog sikerülni, ha rendelkeznek a maximális bizalommal a társuk felé, és ha az otthoni problémákat is tudják orvosolni. Nagyon fontos, hogy a partner magabiztos legyen mellettünk, ne frusztrált. Érezze magát szépnek és vonzónak. Sajnos, ha  a lelkében nincs minden rendben, akkor az a klubos magatartásán is látszódni fog. Nehezebb lesz így partnert is találni, és komoly sérülést okozhat az „arénában”.

Én bevallom őszintén, de el ne mondjátok senkinek: picit izgulok. Pedig számos swinger élmény van a hátam mögött a gyakorlatban, elméleti síkon pedig már doktorálhatnék, amennyi sztorit hallottam, láttam. Ugyanaz az izgalom, az a repdeső pillangó hadjárat verdes a pocakomban, mint amikor randira készültem a szerelmemmel. Hiszen ez most egy teljesen új dolog lesz. Egy olyan emberrel, akit igazán szeretek, aki mindennél fontosabb nekem. A kapcsolatunk elején kipróbáltuk ugyan két alkalommal, de akkor egyöntetűen el is álltunk a folytatástól. De egy pár hónapos kapcsolaton még nem is volt mit színesíteni. Ám sajnos idővel a színek fakulnak, és rajtunk múlik, hogy engedjük elkopni, vagy újra színezzük életünk lapjait.

Remélem, hamarosan beszámolhatok nektek, az első élményeimről is. Addig is törelmeteket kérem. Pusszantós

Megragadnám az alkalmat, hogy bemutatkozzam Nektek! Cuki vagyok, Na jó, talán nem annyira vagyok az, de ez a becenév rám ragadt sok-sok évvel ezelőtt, és ez ivódott be a köztudatba. Hogy honnan ismerhettek, illetve a kérdésre, hogy miért is írok én a szexről, nagyon egyszerű a válasz: fiatalon, még húszas éveim idusánál is korábban belecsöppentem egy megkapó, magával ragadó világba, ami nem más, mint a swinger. Egy kalandnak indult az egész, Pultosnak jelentkeztem az egyik ma is működő budaörsi klub hirdetésére. Talán életem legmeghatározóbb döntése volt, és azt is megkockáztatom írni, hogy egyben a legjobb is. Nagyban hozzájárultak azok az évek mai személyiségem kialakulásához, és, hogy mára egy zárkózott kislányból igazi, ízig-vérig Nővé váltam, aki magabiztosan áll helyt az élet bármely területén. 

Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy megszokjam a klub miliőjét, és bár jómagam még nem éreztem késztetést arra, hogy ennyire élvezzem a szexuális szabadosságot, de megpróbáltam legyűrni minden nemű előítéletet, és nyitni a látogatók felé, venni  a fáradtságot, hogy megismerjem, megértsem őket. Sokat beszélgettem, és figyeltem arra, amit mondanak. Megértettem, hogy itt mindenki mást keres. Volt, aki csak egy kellemes szórakozásra, beszélgetésre vágyott, mások magas szintű erotikus hedonizmus reményében látogatták a rendezvényeket. Korábbi szubjektív hozzáállásom hamar megingott. Különben is: ki vagyok én, hogy bárki felett ítélkezzek? Hiszen ez csak egy munka. Ugyanolyan, mint bármelyik másik pultos meló. És mekkorát tévedtem, mikor ezt gondoltam! Ez nem egy munka volt. Egy közösség, ahol a hétköznapjainkból ismert átlag ember, legyen az egy eladó, mérnök, fogász, vagy bármilyen felső-vezető, levetkőzhette a felszínességet, a hétköznapok terheit, kikapcsolódott, és egy szál fehérneműben önmaga lehetett. Nem problémákról csevegtek egymással, hanem élményekről. Lenyűgözött a magabiztosságuk, a kiegyensúlyozott sugárzó tekintetük, az, hogy minden gondjukat kizárták, és a klub falain belül mindenki egyenlő, hiszen minden értékük, az egzisztencia jelképei (kocsi kulcs, pénz, Armani öltöny) az öltöző mélyén lapult. Úgy éreztem magam, mint Aliz csodaországban. Minden olyan más volt, minden olyan színes. Érdekesebbnél érdekesebb emberek kavalkádja. Így indul az én történetem, és elkezdődött új életem, amiről korábban álmodni sem mertem.

Az új arcok, újdonsült barátok egyre inkább közelebb kerültek a szívemhez. Sikerült beilleszkednem, bár én voltam akkor a csapat legfiatalabb tagja. Érdekes élmény számomra, ha visszanézem a fotóimat: a klub előtti képeken egy félszeg, XXXL-es ruhák alatt rejtőzködő, önértékelési zavarokkal küzdő lányt látok, aki utálja, ha megörökítik. A későbbi képeken viszont szembe tűnő a változás: egy magabiztos, határozott Nő pózol, aki tisztában van saját értékeivel, nőiességével, szexualitásával, és nem fél ezeket használni. A változás mindenkinek feltűnt. Szembe kellett néznem a skatulyákkal, az előítéletekkel, amikor a családom, barátaim megtudták, hogy hol, illetve milyen erkölcsi fertőben töltöm a hétvégéimet. De nem érdekelt, mit gondolnak. Egy ideig még próbáltam meggyőzni őket, aztán rájöttem, hogy felesleges és értelmetlen próbálkozás, nekem nincs más dolgom, mint elfogadni, hogy ők így gondolkodnak, a magam részéről viszont élveznem kell azokat a pozitív hatásokat, amiket a klub okán vélek magamon felfedezni.

Rengeteget tanultam akkoriban, és a lehető legjobb mentoraim voltak. Pár hónap után adódott egy új kihívás: háziasszony lett belőlem. "Mit keresek én itt???" - volt az első gondolatom. 10-20 évvel idősebb embereknek fogok a szexről és magáról a swingerről beszélni? Pont én, akinek alig van bármi féle szexuális tapasztalata? Még csak összehasonlítási alapom sincs nagyon, hiszen alig pár éve vesztettem el a szüzességemet, és azóta nem sok pasi fordult meg az ágyamban.... Féltem a rám váró feladattól. Mindig is tudtam, hogy érettebben gondolkodom a korombéliektől, így igyekeztem erre az előnyös tulajdonságomra hagyatkozni, illetve arra, hogy nálam jobban talán senki sem tud objektívebb képet adni egy kezdő swingeresnek, hiszen rengeteg alkalmam volt pultosként beszélgetni a vendégekkel. A matek tanárom mondta anno még a középsuliban: "Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja. És a leghatékonyabb tanulási módszer maga a tanítás." Így jobban belegondolva igazán okos asszony volt Varga tanárnő. 

Azóta sok-sok esztendő eltelt. 3 csodálatos évet töltöttem az említett klubban. A klub, az éjszakázás az életem részévé vált. Elmondhatom, hogy itt nőttem fel. Pár évig én voltam a Tik Tak rúgója, és a mai napig szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, és később vendégként is visszatértem. Miután eljöttem, éreztem az űrt legbelül. Magába szippantott a swinger. Azóta persze megszereztem az első "éles bevetési gyakorlataimat", de ezekről majd később fogok beszámolni, egy másik bejegyzésben. Mivel elég maximalista munkamorállal áldott meg a jó isten, így mindig kaptam egy új lehetőséget, hogy ne kelljen eltávolodnom ettől a világtól. Láttam klubokat felépülni, kiemelkedni, hanyatlásnak indulni, elbukni. 3 évvel ezelőtt volt egy kósza gondolatom, hogy végleg felhagyok ezzel az élettel, és hátra hagyva az éjszakázást csendesebb vízekre evickélek. De nem tartott sokáig a váltás. Hiányzott a pörgés, a közeg, minden, ami swinger. Megpróbáltam, de nem ment! Nem is tudom megfogalmazni az érzést, amit akkor éreztem, amikor egy régi, éjszakai életből ismert barátom megkeresett egy újonnan nyíló klub kapcsán. Először tiltakoztam, de a félkész termek között sétálva feltörtek az emlékek. Elképzeltem, ahogy a falak, matracok, a ház megtelik élettel. Elvesztem! Igent mondtam. Észre sem vettem, és máris újra a véráramba voltam, és sodródom a mai napig. De ami a legjobb: ÉLVEZEM! Régi ismerősök, új arcok és barátok, és az erotikával túlfűtött vérpezsdítő éjszakák.....

Azt hiszem, bevezetésnek ennyi elég is lesz, és remélem, hogy korábbi Swinger For You-s blogbejegyzéseimhez hasonlóan, ezeket az írásokat is szívesen fogadjátok, olvassátok majd. A későbbiekben a bejegyzések között találtok majd hasonlóságokat, egyezéseket, hiszen mindig őszintén írtam Nektek! Sanszos, hogy időnként majd utalok egy-egy ottani bejegyzésre. Megpróbállak kicsit bevezetni Titeket ebbe a különös világba, legyél kezdő, vagy gyakorlott swingeres, netán még csak éppen a gondolattal játszadozó abszolút érdeklődő. Sokan kérdezik tőlem, hogy bizonyos szituációkban mi jár a fejemben, vagy hogyan kezelek dolgokat. Ezekkel a szösszenetekkel kicsit bevezetlek a kulisszák mögé, és megmutatom az én szemszögemből ezt a sokszínű világot. És ezzel el is árultam, hogy honnan is ismerhetjük egymást. Legyen csodás napotok! Nagy cuppantós Cukitól! Legyetek rosszak!